A biodinamikus megközelítés azt a kvantumfizikai elméletet veszi alapul, hogy minden anyag szubatomi részecskékből áll. Az atom szilárd része, az atommag, az atom térfogatának egészen elenyésző részét teszi ki, térfogatának döntő többsége tér. Ráadásul a kvantumfizika magyarázata szerint még az atommag sem igazán szilárd a hullám-részecske kettőssége miatt, ami azt jelenti, hogy néha hullámként, néha részecskeként működik. Vagyis minden anyag energia, csak a részecskéket egymáshoz kötő hatalmas erők miatt jelennek meg összefüggő szilárd egységként. Az emberi lények is áramló energiahullámok, testünk folyamatos, áramló mozgásban van, mindannyian egy élő rendszer vagyunk. Segítőként pedig a kliens lényének hullámszerű, áramló részével kerülünk kapcsolatba.
Ebben a megközelítésben a craniosacralis rendszer a fizikai test, a lélek, a szellem, és az egész egyén, élete összefüggésein belül: fizikai, mentális, érzelmi, spirituális lénye, életmódja, családja, környezete, történetei, és kölcsönhatása az őt körülvevő világgal.
A természeti világot erők és ritmusok irányítják, melyek körbe vesznek és átitatnak minket. Ez a ritmikus mozgás egy erő, az éltető erő kifejeződése, mely a természeten keresztül nyilvánul meg és minden élő dolgot áthat. Ez az, ami életben tart mindannyiunkat. Ez a belső erő életerőként fejeződik ki minden egyénen keresztül. Az a természetes erő, amely meghatározza az élet, a növekedés, a fejlődés, az egészség és a gyógyulás haladási rendjét, és amely megőrzi és fenntartja az egyensúlyt és a teljességet. Ez a természetes erő és az azt létrehozó egyéni életerő a testben ritmikus mozgásként jelenik meg.
A test természetes mindennapi működésének részeként a ritmikus mozgás időről időre egy nyugalmi pont felé törekszik – oda, ahol a mozgás átmenetileg abbamarad. Ez a testben működő belső gyógyító folyamat. A nyugalmi pontok a gyógyulás fontos pillanatai, melyek a feszültség középpontjai (fulcrum pontjai) körül igyekeznek kialakulni – a test azon területein, melyekben a ritmikus mozgás és az ezt tükröző életerő nem áramlik szabadon. Ahogy a test a nyugalmi pontok felé húzódik, belső erőforrásai a középpontok köré összpontosulnak. Így használja ki a test a rendszeren belüli életerő gyógyító potenciálját, lehetővé téve ezeknek a feszültségeknek az oldódását, majd a rendszer az újonnan megtalált feszültségmentes állapotában újraszervezi és átrendezi magát.
Ez a folyamat egy természetes öngyógyító folyamat, melyet önmagától rendszeresen végrehajt a test. Azonban a test öngyógyító erejét a sérülések és traumák veszélyeztethetik. A terapeuta a testtel összekapcsolódva megnövelheti a test öngyógyító erejét, segítheti a szabad életerő áramlást és az egészség megőrzését akadályozó tényezők kiküszöbölését.