Keyla lett a párom. Átöleltem a testét és elindultunk. Szinte egyszerre jöttünk fel levegőért, aztán vissza a víz alá, és úsztunk tovább. Hol mélyebbre, hol kevésbé mélyre, hosszú percekig csak kőröztünk a vízben. Amíg el nem fáradtam. Pihenésként megálltunk, simogattam bársonyos tapintású, sima bőrét, beszélgettünk és élveztük egymás társaságát. Így találkoztunk.
A többiek is ott voltak: Exuma, Kakoon és Corall; ők más párokat kaptak, másokkal ismerkedtek. Mielőtt időnk lejárt, megmutatták, tudnak látványos dolgokat is – fröcsköltek, hatalmasakat ugráltak, puszit adtak. Aztán mennünk kellett. Mialatt társaim pakolásztak, öltöztek, addig az öböl tetejénél álltam és figyeltem, hogyan úszkál a négy delfin. Egyikük visszajött, és mintha ő is búcsúzott volna, egymás szemébe nézve mozdulatlanul figyeltük egymást. Szerettem volna még órákat tölteni ott, nehéz volt elindulnom. Aztán ő is bucskázott egyet, és eltűnt. Utólag tudtam meg, azon kevesek közé tartozunk, akik a delfineknek kiépített öböl védett körülményei között ennyire szabadon úszhattak ezekkel a csodálatos állatokkal. És akik két nap múlva megtapasztalhattuk gyógyító képességeiket.
A világon három olyan létesítmény van, ahol természetes körülmények között, önszántukból élhetnek ezek az állatok – az egyik a Bahamákon, a másik kettő Hondurasban. Bármikor kimehetnek a nyílt óceánra, és akkor jönnek vissza, amikor akarnak. És akarnak. Jól érzik itt magukat. Foglalkoznak velük, tanítják, etetik, gondozzák, ha kell, gyógyítják őket. Cserébe az idelátogatóknak megmutatják mutatványaikat, úsznak velük, a fényképezés kedvéért pózolnak nekik. A bahamai központnak van még egy sajátossága: vannak olyan látogatói, akik gyógyulni jönnek, és vannak, mint én is, akik azért, hogy megtanulják, hogyan támogathatják a delfinek gyógyító képességeit. A craniosacralis terapeuta-képzéseket világszerte szervező Upledger Intézet munkatársai által irányított tanfolyamoknak és intenzív terápiás csoportoknak ad helyet és lehetőséget a bahamai UNEXSO delfin központ.
2012-ben hét magyar craniosacralis hallgatónak és két kísérőjüknek adódott a lehetőség, hogy részt vegyenek ezen a távoli szigeten egy olyan képzésen, melynek része volt a delfinekkel való közös munka is, majd a tanfolyamot követően munkatársként dolgozhattunk egy négy napos intenzív terápiás programon.
A világ számos pontján működik olyan központ, ahol a delfinek részt vesznek a gyógyításban, de ez a hely abból a szempontból egyedülálló, hogy itt senki nem szól bele abba, hogyan tegyék ezt. A delfinekkel támogatott craniosacralis gyógyítás (Dolphin Assisted Therapy – DAT) során a delfinek intelligenciájára és érzékenységére bízzák, hogyan segítik a betegeket. Amikor két nap múlva visszatértünk a központba, két delfin várt minket, Kakoon és Keyla. Most gyógyítani – és persze minket tanítani – jöttek. Öten ráfeküdtünk a víz tetejére, a többiek voltak a segítőink: figyelmükkel, szándékukkal és gyengéd érintéseikkel támogatták a vízen lebegőket. Nagyon jól éreztem magam: a víz ringatott, a nap melegítette az arcomat, a hasamat, és elöntött az öröm. Nem kellett hozzá sok idő, hogy megérezzem a delfinek jelenlétét is. Rögtön rájöttem, hogy ehhez a kapcsolathoz nincs szükség arra, hogy hozzám érjenek, itt valami másról van szó. Aztán elkezdett mozogni a testem, és egy régóta ismert feszültség a testemben olyan erővel jött elő, ahogy még soha nem éreztem. Ellenállhatatlanul törtek fel az érzelmek… Már a parton voltam, mire megnyugodtam.
Az intenzív terápiás programra jelentkező betegek négy napon keresztül, mindennap találkoznak vízi gyógyítóikkal. Fantasztikus élmény volt látni a napról napra változó embereket, ahogy testi, lelki és még ki tudja milyen szinten alakultak át. Ezek a lények vidámságukat és játékosságukat is ránk ragasztották. A hasonló programokon korábban részt vevők mindannyian úgy mesélnek élményeikről, hogy mélyen megérintette őket a delfinekkel való közvetlen kapcsolat. Akik betegként jártak itt, kivétel nélkül egészségi állapotuk jelentős javulásáról meséltek, akik pedig terapeutaként dolgoztak velük, érzékenységük és hatékonyságuk fokozódását tapasztalhatták. Ezt magam is megerősíthetem: betegeink közül a tolószékhez kötött Mandy a négy napos intenzív terápiás program utolsó napján a korlátba kapaszkodva teljesen egyedül, bármiféle segítség nélkül tette meg a medencétől felvezető rámpán az utat, a 19 éves Karina megszólalt, Nina pedig, aki daganat műtéte hatalmas sebét szinte eltűntette a 4 nap alatt, az egész addigi életét meghatározó víziszonyát is örökre az óceánban hagyta.