…avagy a fogfájást még az oroszlán is nehezen viseli.
Kevés olyan ember van, aki szeret a fogorvosi székben ücsörögni. Márpedig a fájós, beteg fog nem ismer kegyelmet, kíméletlenül elzavarja gazdáját a fogorvoshoz. Ahol aztán óriásira tátjuk a szánkat, így segítve kedvenc fogorvosunknak, hogy kényelmesen hozzáférjen műszereivel a beteg foghoz a szükséges helyen. És csak zizeg, matat, fúr, farag, amiből jó esetben csak zsibbadást érezhetünk. Észre sem vesszük, hogy közben szinte kiakad az állkapcsunk, különösen, ha valami erőteljesebb beavatkozásra pl. gyökérkezelésre, foghúzásra van szükség. És nem is gondolnánk, hogy a fogászat több módon is kapcsolódhat a craniosacralis rendszerhez.
Egy fogászati kezelés, vagy akár a stressz miatt kialakuló erős fogszorítás, fogcsikorgatás (mely persze a fogak állapotát is komolyan befolyásolhatja) jelentősen terhelheti az állkapocsízületet, ami a koponyavarratokon keresztül átterjedhet a koponyacsontokra. És fordítva, a koponyát ért trauma kihathat az állkapocsra és a fogakra is. Testünk egyik ritmikus rendszere, a craniosacralis rendszer egyik fő része a koponya, így ha ezen a területen zavar támad, hosszú távon szervezetünk bármely részén okozhat krónikus betegségeket. Ezért lenne nagyon fontos a koponyacsontok és az állkapocs ellenőrzése a nagyobb fogászati beavatkozások előtt és után. Ha ez elmarad, akkor a craniosacralis rendszerben olyan akadály keletkezhet, melyet a szervezet más területen kompenzál majd: fejfájás, nyaki és derékfájdalmak, fülzúgás, emésztési problémák, vagy akár szorongás, depresszió formájában.
Az állkapocsízület a craniosacralis terápiában az egyik leghatékonyabban kezelhető terület, maga a kezelés semmilyen feszítő, vagy fájdalmas érzéssel nem jár, sőt kimondottan kellemes, lazító hatású. A kezelés során nem csak a külső, hanem a szájüregen belüli arckoponya csontokat is kezelni kell. Ez gumikesztyűben, egy vagy két ujjal, a kemény szájpad és a fogak mentén történik. Az állkapocsízület a halántékcsont és az állkapocs között található, ezért a teljes kezeléshez az ezekhez tapadó izmok lazítása is szükséges. Így az állkapocs, és a koponya összes csontja visszakapja természetes mozgását, megszűnnek a kóros feszültségek és helyre áll a rendszer zavartalan működése.
Fogszabályozás során elsősorban a fogak helyzetét szeretnénk megváltoztatni, közben azonban akaratlanul is hatással vagyunk az arccsontokra és az állkapocsra. Ezeknek a csontoknak is megvan a természetes mozgása a craniosacralis rendszerben. Nem is gondolnánk, hogy a fogszabályozás milyen komoly kihatással lehet erre a rendszerre. Előfordulhat, hogy a fogszabályozási probléma gyökere nem a fogak rendetlen állása, hanem az állcsont és a koponyacsontok mozgásának beszűkülése, ami akár a test távolabbi részén is eredhet. Ilyen esetben a fogszabályozó kezelést sokkal könnyebbé, gyorsabbá teheti a craniosacrallis kezelés. Vannak olyan fogszabályozó orvosok, akik foghúzást, esetleg más olyan beavatkozást javasolnak, ami a felső fogsort, állcsontot szűkíti, vagy visszatartja a növekedésben. Ennek kifejezetten káros hatása lehet a craniosacralis rendszerre, mellékhatásokat okozhat a páciens egészségében (fejfájások, gerinc problémák, hallás, látás…) Nagyon fontos, hogy a fogszabályozás egyrészt lehetőség szerint kapjon craniosacralis támogatást, ugyanakkor a fogszabályozó kezelés legyen tekintettel a craniosacralis rendszer elveire. Az is előfordulhat, hogy az arckoponya csontjai között meglévő feszültségek oldásával a fogak is megtalálják a helyüket, és a craniosacralis előkezelés után szükségtelenné válik a fogszabályzó kezelés.
Nyugati országok klinikáin a fogászati kezelések előtt, alatt és után már egyre több helyen alkalmazzák a craniosacralis technikákat. Ha tehát közeleg a fogműtét, vagy a fogszabályozás ideje, a fogorvosi szék eseményei előtt feltétlenül érdemes craniosacralis szempontból is megvizsgálni, és ha szükséges, kezelni az adott területet.