– avagy hogyan éljük túl a holnapot?
Csend van. A Nap lassan eltűnik a hegyek mögött. A tisztás felől enyhe fuvallat simogatja meg a fák ágait. A szarvasok nyugodtan legelnek, csak megszokásból hegyezik a fülüket. Az élelemért indult vadász centiméterről centiméterre közelít. A fa törzse takarja, lépteinek hangját elnyeli a puha avar. Izmai megfeszülnek, minden idegszálával figyel. Egyetlen esélye van. Lassan emeli fel a fegyverét. Aztán egy gyors mozdulat, a lándzsa elröppen, a szarvasok szétrebbennek. Akkor már késő… egyikük ott marad leterítve a tisztás közepén. Újra csend van. A vadász nyugodt, egy hétig van mit ennie a családjának.
Amikor a szervezet kilendül nyugalmi állapotából, és fokozottan reagál az ingerekre, akkor aktiválódnak az egyensúlyt újra megteremtő szabályzó rendszerek. Ezt az állapotot nevezzük stressznek. „A stressz az élet sava-borsa” – mondja Selye János professzor, aki kutatási eredményei alapján először határozta meg a stressz fogalmát az 1930-as években – „e nélkül nem élnénk, csak vegetálnánk.” A stressz nélkülözhetetlen a túléléshez, lehetővé teszi, hogy gyors döntéseket hozzunk, hogy harcoljunk, vagy meneküljünk. Stressz nélkül nem is működne a világ. A kérdés csak az, ki hogyan viszonyul hozzá, hogyan éli meg.
Szervezetünk rendelkezik egy természetes „stressz riasztórendszerrel”, amely figyelmeztet és reagál az észlelt veszélyre. Az észlelt fenyegetés hatására idegi és hormonális jelzések révén ez a riasztórendszer felszólítja a mellékvesét, hogy szabadítson fel hormonokat, köztük adrenalint és kortizolt. Ezek hatására egyrészt megnő a pulzusszám, a vérnyomás, a vércukorszint, és fokozódik az energiaellátás. Ugyanakkor visszafogja az immunrendszert, elnyomja az emésztőrendszert, a reproduktív rendszert és a növekedési folyamatokat. Amikor az életünk stressztényezői folyamatosan jelen vannak, stresszválasz-rendszerünk túlterhelődik. Ennek hosszú távú aktiválása pedig szinte az összes testi folyamatot gátolhatja. A folyamatos feszültség aztán többnyire fejfájásban, emésztési problémákban, szív- és érrendszeri panaszokban, szorongásban, hát- és nyakfájásban jelentkezik, de alvászavar, pánikroham, krónikus kimerültség hátterében is a stressz állhat.
Mit tehetünk? Hiszen kevesünknek adatik meg, hogy kiiktatva a városi életmódot, a TV-t, a rádiót, és korunk egyéb káros hatásait feszültségmentessé varázsolja életét. Vannak, akik megtanulták kezelni az életüket meghatározó negatív eseményeket, így hatásait fel tudják dolgozni. És vannak, akiknek mindehhez segítségre van szükségük. Ma már sokféle akadémikus és alternatív eszköz áll ehhez rendelkezésünkre. Viszonylag újkeletű lehetőség a craniosacralis terápia, mely egy rendkívül szelíd, mégis nagyon hatékony módja a feszültségek oldásának. Közvetlenül az idegrendszer munkáját harmonizálja, segítségével olyan lazult, nyugodt állapot érhető el, amely képes beindítani a szervezet öngyógyulási folyamatait, és a már rendszeressé vált panaszokat felszámolni.